horgásszunk.hu horgászboltok, gyártók linkjei, halászháló kötés
horgász linkek
 
dorogma panzió tiszadorogma
 


horgászklub

 







A pontyok táplálkozása 3. rész

 

A főbb pontokat még egyszer röviden összefoglaljuk:

A természetes táplálékok általában gerinc nélküli állatok, lényegében vízből, proteinekből és zsírokból állnak. A szénhidrátoknak csak kis szerepük van a halak természetes táplálékában. A pontyok gyakorlatilag minden proteinforrás proteinjét (hal, szója, hús, tej) >90% meg tudják emészteni, télen egy kicsit rosszabbul. Zsírokat, mindenek előtt olaj formában >90-95%-ban meg tudják emészteni, ezeket télen szintén egy kicsit rosszabbul. A gabonát és a keményítőt (szénhidrátok) 60-90%-ban tudják megemészteni. Meglepően magas ez az arány annak ellenére, hogy a természetes táplálékban nem fordul elő szénhidrát.

Az emészthetőség viszont nem mond semmit az anyagcsere során felszívott tápanyagok átalakíthatóságáról! Főleg a magas szénhidrátmennyiség, táplálkozásfiziológiailag meggondolandó a pontyok számára. Néhány tekintélyes tudós, úgy mint Schreckenbach (1994) azt mondja, hogy ha a ponty túl sok szénhidrátot vesz fel, annak sokféle szerv- és vérkárosodás lehet a következménye. Ennek ellenére azért a csalijaink tartalmazzanak szénhidrátot megfelelő mennyiségben, végül is ezek kedvező alapanyagok és más tudósok mint Steffens (1985) egy kiegyensúlyozott ponty-táplálékhoz ajánlanak egy bizonyos részben szénhidrátot.

Akkor gondolkozzatok most el az olcsó kész bojlikon! A kiskereskedelemben 10Márka/kiló áron nem lehet proteineket és zsírokat elvárni a csalikban (gondoljatok bele az alapanyagárakba, flavour-árak, termelők árrése, nagykereskedők és kiskereskedők, szállítási költségek, előállítási költségek...). Az is hibás kijelentés, hogy a pontyoknak nyáron szükségük van a szénhidrátokra, mivel a természetes táplálékban úgy is olyan sok a protein. A pontyoknak nincs szükségük az élethez a szénhidrátokra (Wilson, 1994). Télen azt ajánljuk, hogy a szénhidráttartalmat minimumra csökkentsük, mivel a proteineket és a zsírokat jobban meg tudják emészteni, mint a szénhidrátokat. Továbbá nem ajánljuk a magas zsírtartalmat télen, mivel ezek a halakat gyorsan jóllakatják és a zsír nem oldódódik a vízben. Főleg télen van szükségünk gyorsan oldódó bojlikra.

Hibás az is, hogy a pontyok a proteineket csak 40%-os részig (bojlifelépítés, alapanyagok)) tudják megemészteni. Ez egy hazugság, amit újra meg újra leírnak. Az a helyzet, hogy 40% fölött minden további protein energianyerés céljából oxidálódik, tehát nem a test felépítését segíti elő. Ez egészen addig nem gond, amíg nem magas-proteinszázalékú bojlikat készítünk, vetünk be. Mivel a magas proteintartalmú csalik (70-80% protein) nem csak eszméletlenül drágák, hanem a ponty számára gonddá is válhat, mivel az energianyerés céljából elégetett proteineknél melléktermékként ammónia, egy sejtméreg keletkezik, amellyel bizonyos körülmények között a ponty saját magát megmérgezheti. Az ammóniától főleg magas PH értékeknél nyáron, nagyon nehezen tud megszabadulni a ponty a kopoltyún keresztül. Ezért a jó öreg bevált keveréket ajánljuk: proteinek 35-60%, zsírok 5-10% között, a maradék szénhidrát. Így biztos jól közelítjük meg a dolgot.

Hogy milyen attraktorhatása van a proteineknek, az a következő részben áll. A proteinek csalogató hatása a nem egy alábecsülendő pozitívum és egyértelműen a szénhidrát csalik ellen szól. Egy így felépített, jól emészthető csalinak 3 előnye van: a horgász bízik benne, mivel a csali egyszerűen jó. A hal jól növekszik. Kevés anyagot bocsátanak ki emésztetlenül és nem terhelik feleslegesen a vizünket. Semmi sem szól a jól emészthető csalik ellen (jó alapanyagokból) kivéve a valamivel magasabb ár, mivel a proteinek drágábbak mint a szénhidrátok. Ennek ellenére: a pontyok, a víz és a jobb fogások érdekében el a kezekkel a tiszta szénhidrát csaliktól (dara, rizsliszt, kukoricaliszt). Néha hasznos lehet ha a csalink gyorsabban hagyja el a pontybelet (pl. egy nappal a horgászat előtt). Itt ajánljuk a szénhidrátok bevetését (pl. nyersrostok), habár ezzel az eljárással több tápanyagot választanak ki, mivel a csali veszít az emészthetőségéből. Néha bele lehet menni kompromisszumokba.


Mennyit tud egy ponty maximum enni?

Fänge&Grove (1979) a táplálék tartózkodási idejét a ponty belében a tejes ürítésig több értékben adja meg: 4-48 óra 20-26 Celsius fok között, 18-60 óra 10-15 Celsius fok között. A maximum béltartalom a testsúly 5-10%-a között van. Induljunk ki abból, hogy egy 10 kilós ponty egy nap (24 óra) folyamatosan eszik és számoljuk ki az extrém-értékeket (5% béltöltöttség, 60 óra ürítési idő és 10% 4 órával). 4 órával számolva a belét 24 órán belül 6-szor tudja megtölteni és üríteni. Tehát egy 10 kilós hal egy maximális 10%-os béltartalomnál testsúlyának 60%-át, tehát 6 kilót tud megenni. Őrület nem? Kétségtelenül ez az abszolút maximum. A minimum így a testsúlyának 2%-a (60 óra és 5%), tehát 200g táplálék. Tehát a 10 kilós példapontyunknak az elméleti táplálékfogyasztása 10-26 Celsius fokos víznél 200g és 6kg között van. Ezek az adatok a természetes táplálékra vonatkoznak, amelyek általánosságban magas víztartalommal rendelkeznek. A mi bojliaink sokkal összetettebbek. Ez annyit jelent, hogy magasabb az energiasűrűségük és nagyon alacsony a víztartalmuk. Tehát a bojlik felvétele biztos sokkal a maximum 6kg-os napi felvételi mennyiség alatt van. Mi általában maximum, a helyünkön lévő pontyok megsaccolt súlyának a 2% át etetjük, így legalább biztosra megyünk. A táplálékfelvétel számtalan faktortól függ, mint pl. a vízhőmérséklet, napszak, telítettség foka, a táplálék ízletessége, évszak, többi vízparaméter, ponty nagysága, közérzet, táplálékkínálat... Mindig gondoljatok arra, hogy a bojli sosem lesz jobb, mint egy szúnyoglárva mező és a pontyok csak kis százalékban táplálkoznak bojlikból.

A vízben a szemükkel veszik észre a táplálékot (nagyság, kontraszt, szín és mozgás)
Ezért olyan eredményesek sokszor a vízközt felkínált színes po-up-ok a nyáron. Ha nagyon zavaros a víz, illetve az esti szürkülettől, akkor semmi szerepe nincs a "látásnak". Ekkor kerülnek a kémiai érzékek (illat és íz) előtérbe. Ha nincs stimuláció, mint például a túl keményre főzött bojliknál vagy a részecskéknél, akkor a táplálékot kísérletképpen vagy tévedésből veszi fel. A táplálékfelvételhez döntő az ízlelőszerv magában a halban, illetve egy relatív távérzékként is az iszapban illetve az üledékben való keresgélésnél. Az illat kevésbé fontos, sőt talán nem is fontos. A tapogatószervnek sincs szerepe a táplálékfelvételnél, mutatja a tudomány.


Pontycsalik - a csalogatóanyagok hatásának logikus összegzése

Bojli - egy mágikus, de a mai napokban már szinte primitívnek tűnő szó a pontyhorgászok körében. Pelletek és más új csodafegyverek kerültek bevetésre a pontyhorgászatban. A reklámipar mindig új anyagokat, csalikat, keverékeket, Flavour-t (fűszer, íz, aroma) és formákat szuggerál. Piacgazdaság!!! Hogy a logikus gondolkodás miért marad sokszor el, azt nem értjük.

Részben megértünk bizonyos irányokat, amelyet néhány (nem az összes!!) csalikínáló-árusító visszafogottan irányba vett, hogy eladja a termékeit. Ennek ellenére butaságnak és kifejezetten rossznak tartjuk. Sok a pontytáplálkozással kapcsolatos cikkből hiányoznak a haltáplálkozás alapjai. Sokszor az első mondatok után észreveszi az ember, hogy a szerző sosem gondolkozott el rajta, csak az írás vagy a reklám végett hozta nyilvánosságra. Sokszor felmerül a kérdés, hogy az aromásüvegekre nem kéne-e (hasonlóan mint Amerikában a MC Donaldsnál a kávéspohárra "ez a kávé forró, el tudja magát égetni") legyenek szívesek a Monster Crab-ot ne igyák meg se ne injektálják intravénásan" felnyomtatni. Néhány cikknél tényleg azt hiheti az ember, hogy a szerző scopex-mámorban van. Modern aromák veszélyesek - vigyázat drogfüggőség.

A mai pontyhorgászoknak három ágya és hat rod-podja van. De a csaliknál az utolsó filléren is spórolnak. Egy jó csalinak nem kell automatikusan drágának is lennie – főleg ha magunk készítjük el – de erről már többször írtunk. Természetesen nem rossz az összes piacon kapható kész bojli. De nagyon sok közülük! Alapvetően ez is mindegy lenne, a kereslet határozza meg a kínálatot. Vagy a kínálat a keresletet?

Néhány csalikészítő pénzt keres a rossz kész bojlikkal és a vevők fognak is vele egy-két halat. Csodálatos, tehát minden tiszta (annak ellenére, hogy a jó minőségű bojlik mindig többet fognának). A gond az, hogy a legtöbb kész bojlival nem csak kevesebbet fogunk, hanem rosszul emészthetőek is. A kiválasztott maradékok meg már nem tudnak kikerülnek a vízből. Mi ennek a hossztávú következménye azonkívül, hogy a pontyok rosszul vagy egyáltalán nem nőnek, illetve semmi hasznot nem húznak a bojlikból?

Terry Hearn, Angliából írt egy híres könyvet a Yately pontyokról és arról panaszkodott, hogy az utolsó években az algavirágzás megnövekedett, a növényzetben gazdag egyébként kristálytiszta tóban. Nem tudta miért. A válasz egyértelmű. A több évtizedes horgászat illetve a golyók tápanyaggal túltelítették a tavakat. Ezt váltotta ki a nagymennyiségű etetés a rosszul emészthető bojlikkal. Ez a jövő elképzelhető néhány erősen meghorgászott németországi vízen is.

Na már megint eltávolodtunk a témától, tulajdonképpen az attraktorokról akartunk írni. A pontyhorgász-iparban már évek óta dolgoznak alkohol- illetve olajalapú (oldószerek) illatanyagokkal, amelyek főleg azért vannak, hogy horgászokat fogjanak. Meg vagyunk győződve arról, hogy a legtöbb estben az alapkeverékből kioldódó anyagok képezik a csalogatóhatást és csak a legkevesebb esetben csalogatják az illatanyagok (flavour) a halakat. Ha a ponty érzékszerveit megnézzük, gyorsan egyértelművé válik, hogy a ponty csak olyan anyagokat tud észrevenni, amelyek oldott állapotban vannak a vízben. Mi emberek csak olyan anyagokat érzünk, amelyek gáz halmazállapotúak. Tehát miért van az eperaromának olyan intenzív illata? Csak azért, mert az üvegből az eper illatanyag légnemű formában távozik.

A ponty garantáltan nem érzi (szagolja) azt, amit mi. A ponty illat és íz érzékszervei a legkevésbé sem hasonlíthatóak az emberéhez, ezt írja a német tudós Steffens. 1980-ban írt egy kiemelkedő könyvet a pontyról, amit ma már sajnos nem lehet kapni. A ponty íz és illat érzékszerve érdekes nekünk bojlihorgászoknak és ezek a vízre vannak "irányítva". Ha a ponty az epret érezné, akkor az oldószernek az aromásüvegben víznek és nem olajnak vagy alkoholnak kellene lennie. Az olaj nem oldódik a vízben. Ezért minden olajbázisú illatanyag (aroma) nem érzékelhető a ponty számára. Az egyedüli ami elképzelhető, hogy a hal az alkoholt érzékeli valamilyen módon. Talán a számunkra eper illatú aromákat a pontyok az oldószer (alkohol) miatt "veszik észre". De ebben nagyon erősen kételkedünk. Úgy gondoljuk, hogy az aromáktól (illatanyag) a csalink nem lesz rosszabb. Biztos van egy két jó, hatékony aroma, leginkább azok amelyeknek az íze és az illata megegyezik (kóstoljátok meg). Ha ezek a hitünket megerősítik akkor van létjogosultságuk. Úgy gondoljuk, hogy a hatékony "bolti" aromák tartalmaznak valamilyen természetes anyagot (pl. aminosavakat). A teljesen mesterséges aromák kevéssé hasznosak.

A japánok kiderítették, hogy a pontyok az alkoholt gyengén érzékelik (szagolják). Savak ugyanúgy ijesztően hatnak, mint a keserűanyagok. Tehát nagyon fontos, hogy az alapkeverékünkben ne legyenek savak illetve keserűanyagok. De pont a savakat használják gyakran a bojlik tartósításához (glycollal együtt), mivel az alacsony PH értékek gátolják a baktériumok szaporodását. Dereng már? Ha megkóstoljuk, akkor a keserű anyagokat is ki tudjuk szelektálni az aromákból és az alapanyagokból. Biztos, hogy vannak olyan anyagok, amelyeknek nagyobb a csalogató hatásuk mint az alkoholoknak és az ebben oldott illatanyagoknak. Valaminek fel kell hívnia a figyelmét a pontyoknak a természetes táplálékra, mint a szúnyoglárvára és a tubifexre. Bizonyos anyagokat ki kell bocsátaniuk ezeknek a táplálék-állatoknak, amelyeket a pontyok érzékelnek. Ezek csak olyan anyagok lehetnek amelyek a vízben oldódnak és jelen vannak az állatokban. Ha megnézzük a természetes táplálék kémiai összetételét, akkor például a szúnyoglárvánál a következőket találjuk:

szúnyoglárvák
szárazanyag : 19,1%
proteintartalom (a szárazanyagban): 59%
szénhidrát (a szárazanyagban, legtöbb esetben Chitin): 22,5%
zsír (a szárazanyagban): 4,9%
hamu (a szárazanyagban, sók és ásványi anyagok): 5,8%
víztartalom: 80,9%

tubifex
szárazanyag : 7,3%
proteintartalom (a szárazanyagban): 49,3%
szénhidrát (a szárazanyagban): 0%
zsír (a szárazanyagban): 19%
hamu (a szárazanyagban): 5,8%
víztartalom: 92,7%

Vízben oldódóak ezek közül csak néhány protein, illetve ezek építőelemei az aminosavak (amidek és peptidek is), ásványi anyagok és ionok (pl. NaCl só, szétesik Na+ és Cl-, amely vízben oldódó) úgymint a cukor és a glükóz. Szénhidrátok (tehát többek között cukor) szinte egyáltalán nincsenek jelen a természetes táplálékokban. Ha jelen is vannak, akkor leginkább mint vázszénhidrátok úgy mint a chitin, amelyek viszont nem vízben oldódóak. Cukor sincs gyakorlatilag jelen, tehát elhanyagolható. A zsírok nem oldódnak a vízben, tehát mint csalogató anyag nincsen szerepük. Viszont nagyon érdekes a protein- és aminosavfrakció, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő. Tehát egy optimális pontycsalinak jól emészthetőnek kellene lennie, illetve természetes csalogatóanyagokat kéne tartalmaznia. A felsorolt gondolatok alapján ezeknek a proteinfrakcióból kéne származniuk. Ennyit a logikához.

Az elmúlt években átkutattam a tudományos irodalmat és olyan írásokat kerestem ahol a pontyok attraktorait vizsgálták meg és tettem néhány felfedezést amelyeket a következőekben szeretném bemutatni. Ezen a helyen szeretnénk felhívni arra a figyelmet, hogy a következő kifejtések nagyon tudományosak. A mi célunk az, hogy szakszerűen érveljünk. Az olvasóknak megszeretnénk adni a lehetőséget, hogy az állításainkat tudják ellenőrizni. El szeretnénk kerülni azt, hogy hazugságokat terjesszünk mint: "a ponty gyomra (a pontynak nincs gyomra) szétszakad ha nem áztatjuk be a "részecskéket" (búza, kukorica...). A pontyneveldékben mindig száraz részecskékkel etetnek, mivel az áztatás túl sok munka lenne és egy hal sem döglik bele, illetve nem szenvednek károsodást.

Ennek ellenére mindig áztatott (megdagadt, megpuhult) részecskéket alkalmazzunk, mivel egy német tudós már 1967-ben kiderítette:
"A takarmánnyal folytatott kísérletek megmutatták, hogy száraz állapotban semmilyen ingerhatásuk nincs a halakra; húsba rakva, ugyanolyan erős hatása van, mint a természetes tápláléknak. Összetört szemek rövidebb időn belül hatásosak, mint az egészek. A több napig "dagasztott" (áztatott...) takarmány azonnal hatékony, de kételkedünk abban, hogy a hatás természetes körülmények között elég ahhoz, hogy az aktív felkeresését a takarmánynak biztosítsa."

Sokaknak közületek ez a tudományos megközelítés túl "földtől elrugaszkodott". Ezt megértjük. De sok olyan van köztetek, akiket érdekel a háttér, ahogy kiderült az e-mailekből és a vásárokon folytatott beszélgetésekből. Ezt a tudományos igényt próbáljuk egy kicsit kielégíteni. Ezek az ismeretek segítenek nekünk, akkor is ha a pontyaink 80%-át azért fogjuk meg, mert ezeket lokalizáltuk és a halak egyszerűen éhesek. Bizonyos szituációkban (nagy horgásznyomás, sok különböző bojli, sok természetes táplálék) csak egy magas-attraktivitású csali hozza meg a kívánt eredményt. De tisztában kell lennünk azzal, hogy sosem lehetünk attraktívabbak, mint a természetes táplálék.

A táplálékkeresésnél az íz és az illat a közeli és távoli "érzékként" is szerepet játszik. A párban lévő orrüreg vakon végződik a pontynál, ebben található az erősen hajtogatott szaglónyálkahártya. Úszás közben a víz ezt körbeáramlik a szerv körül. A szaglószervnek a táplálékkeresés folyamán irányító szerepe. Néhány tudós nem tulajdonít nagy szerepet a szaglószervnek a táplálékkeresésnél. Mások úgy gondolják, hogy a szaglószerv a táplálék keresésére szolgál, az ízlelőszerv arról dönt, hogy a táplálékot meg eszi-e. Tehát a legnagyobb jelentősége az ízlelőszervnek van, amelyik a bajuszon, ajkakon, a szájpadláson, a kopoltyúíveken és a bőrön találhatóak ízlelőbimbók formájában. A kémia természetéből fakadóan nem minden anyag oldódik fel vízben, tehát abból kell kiindulni, hogy néhány anyagot a szaglószerv és az ízlelőszerv egyaránt "felvesz", tehát ízt és illatot egy időben érzékelnek.

Robert Arlinghaus és Jürgen Meyer


Honyák Gábor-Halzóna