horgásszunk.hu horgászboltok, gyártók linkjei, halászháló kötés
támogatói linkek


dorogma panzió tiszadorogma





legfrissebbek
Bojlireceptek
Sügérhorgászat
A balaton halai
A nagy harcsa szomorú sorsa
Horgasszunk.hu póló
linkek
Gyártók A-H
Gyártók I-P
Gyártók Q-Z
Társoldalak
Kapcsolat
Hírlevél
Horgasszunk.hu blog google blogger blogspot
állandó rovatok

Horgasszunk.hu fórum

Letölthető horgászjátékok
A VMSZ jelenti a Balatonról
Ingyenes dolgok horgászoknak
Szolunáris táblázat 2008.
Vízállásjelentés
Halászháló kötés


 

Horgásztörténet a Körösön

A többi között ezt a történetet is okulásul írom le.
Ugyanis véleményem szerint, a jóindulatú segítőkész embert, bárhol és bármikor át lehet, verni. Erre szolgáljon ez a történet is.
A 90-es évek elejét írtuk. A helyszín, a sokak által büdös körösnek nevezett régi fehér Körös, mai nevén Kiskörös, élővíz csatorna. A büdös körös nevet azért kapta, mert a városon átfolyó víz magával hozta Békéscsaba félig meddig megtisztított szennyvizét, valamint a Csabai konzervgyár vizét is. Amiből mindig tudni lehetett, hogy mi megy a gyárban, a szalagon: hagyma, paradicsom, vagy más zöldség. Ezt a vizet próbálták hígítani, a kettős körös vizével, a Körgát csatornán keresztül. A két víz találkozásánál egész jó horgászási lehetőség volt. A tiszta nagy folyó vize találkozott, a Csaba felől jövő táplálékban gazdag kiskörös vizével. A találkozásnál szín kavalkád és forgó alakult ki. Ezt a pályát szemeltük ki komámmal, Lajossal. Ez a hely, azért is volt jó, mert augusztus lévén a nagy folyón akkoriban nem nagyon lehetett semmit fogni. Ezen a helyen príma kis erdő biztosította, a hűs árnyékot.
Délután négy óra körül mentünk ki a tetthelyre és rövid előkészületek után, már mentek is a horgok, a helyükre. Lajos komám tőlem jobbra a torkolat sarkába vackolódott be. Felszerelése, egy fenekező és egy spicc botból állt. Ez utóbbi elég kemény, a KGST piacról az oroszoktól vásárolt vastag nehéz dióverőre emlékeztető öt méteres ”bot” volt Fajsúlya miatt komám, a mellette levő gyalog akác bokorra tette fel. Ez volt, a bottartó! Libatoll úszós kishorgos készsége, egy hínárfolt mellett libegett.
-Jó lesz az ott? Kérdeztem.
- Az komám, príma, itt vagyok én, ha kapás lesz! Felelte, a magabiztos horgász.
Én közben, a saját holmimat pakolgattam és közben, nézegettem a szemközti kert szilva fáin éneklő madarakat. Társam is pakolászott valamit, mikor egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek. A hang irányába fordulva láttuk ám, hogy az öt méteres szürkéskék „petrencerúd” úszik ám a víz túloldalát megcélozva, mint egy torpedó
A szemközti oldalt elérve, bele állt a nádszélbe, mint egy szigony. Komámmal, csak ekkor tértünk magunkhoz.
-Dobj már rá, a másik botoddal! Szóltam rá horgásztársamra.
Ő gyorsan kitekerte a fenekező botját, de mire dobott volna vele, a sodrás szépen párhuzamosan befordította a nádfal  mellé, a botot, ami lassan elkezdett süllyedni.
Kb. fél méter látszott ki a végéből és a piros végkupak vészesen jelezte, nemsoká el fog süllyedni.
-Ússz már utána! Szólok rá Lajosra.
-Baj van komám én, nem tudok úszni! Válaszolta.
-Hát milyen horgász vagy te?
-Évek óta bizonygatod, hogy kölök korod óta a vízpartokat járod, ennyi, meg annyi halat fogtál. És most meg kiderül, nem is tudsz úszni? Korholtam meg Lalit.
- Akkor most mi lesz, otthagyod a botot? Kérdeztem tőle.
Ő addigi magabiztosságát félre téve, öt éves ártatlan gyerek képét mutatva kérlelt, mennyek már érte.
-Tied, lehet, a hal! Mondta.
Én a pillanatok töredéke alatt. A helyzetet mérlegeltem. A botot sajnáltam, és a halat is jó lett volna meglátni, mekkora lehet amelyik egy ilyen „lőcsöt” megreptetett. Gyors gatyára vetkeztem és körbe futottam, a kb.100 méterre levő zsilipet megkerülve, a szembe levő kertbe. A nád miatt nem láttam, hogy hol a bot Így Lajos irányított szóban. Mikor jó helyen voltam, átvágtam a nádon és begázoltam, a nem éppen tiszta nyakig érő vízbe. A bot végét megfogtam, de a sodrás a mélyebb rész felé vitt. Még úsznom is kellett. Közben a fáról leeső az iszapba bele álló gallyra tekerte fel magát a hal. Azt sem tudtam, mit fogjak. Úsznom is kellett, a botot is meg a halat is fogni kellett volna. Nagy nehezen kimentem, a nádasig.
A botot fogtam, és amikor letudtam, állni az iszapba, elkezdtem kihúzni, a gallyat halastól.
Gyors döntés: a hal, az enyém, így az mehet! Visszaadtam, a szabadságát a másfél kiló körüli szép egészséges tükörpontynak. Az ágat lebogoztam, a zsinórról és kicaplattam az iszapból. Úgy néztem ki, mint a vályogvető. Bűzlöttem az állott iszaptól. Mondanom sem kell, annyi is lett a horgászatnak. Komám jót nevetett, a kinézetemen, megköszönte, visszakapott botját és szépen elcsomagolta. Otthon, három léből egy óra hosszat fürödettem magam, mire szalonképes lettem. KB egy hét telt, el mikor Janinak közös barátunknak meséltem, a történetet. Ő az eseményeket hallgatva ütötte, a térdeit, könnyező szemét nem győzte törölni. Én azt hittem a történet tetszik neki ennyire. Hát végül is igen, az, tetszett csak ő még azt is tudta, amit én nem. Mikor levegőhöz jutott, így szólt hozzám.
-Komám jól meg lettél szívatva!
-Hogy-hogy? Néztem rá kérdőn.
-Kb.-két hete voltunk kint Szanazugban, az én családom és a Lajosé.
A komád, az úgy habúrcolt, a körös közepén, mint egy ruca!
-Én úgy láttam, ugyan csak tudott úszni!
Hát én azt sem tudtam, mit csináljak mérgemben. Minden esetre, megfogadtam, hogy soha semmit nem fogok segíteni neki.

Persze ezt a fogadalmamat nem tartottam meg, de ELŐVIGYÁZATOSABB lettem!


Szabószomszéd


 

idõjárás